A példabeszédek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31


Fejezet 1

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal:
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.
21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.
27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.
32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.




Fejezet 2

1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem származik.
7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.
11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,
12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.
16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,
17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;
18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.




Fejezet 3

1 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;
2 Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.
3 Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4 Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.
5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6 Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.
7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8 Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
9 Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.
10 Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
11 Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.
12 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát a kit kedvel.
13 Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
14 Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
15 Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.
16 Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
17 Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.
18 Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
19 Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.
20 Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl a vizek, és a felhõk csepegnek harmatot,
21 Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!
22 És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
23 Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
24 Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.
25 Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;
26 Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.
27 Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
28 Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.
29 Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.
30 Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.
31 Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
32 Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.
33 Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
34 Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.
35 A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.




Fejezet 4

1 Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
2 Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
3 Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám elõtt.
4 Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
5 Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditõl.
6 Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megõriz téged.
7 A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedbõl szerezz értelmet.
8 Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
9 Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
10 Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
11 Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
12 Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
13 Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed.
14 A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
15 Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tõle, és menj tovább.
16 Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbõl az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
17 Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.
18 Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
19 Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
20 Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
21 Ne távozzanak el a te szemeidtõl, tartsd meg ezeket a te elmédben.
22 Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
23 Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
24 Vesd el tõled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
25 A te szemeid elõre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
26 Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
27 Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.




Fejezet 5

1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.
4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.
6 Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.
16 Kifolynak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.




Fejezet 6

1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:
2 Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.
6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!
7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8 Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11 Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14 Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.
15 Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
16 E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:
17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19 A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
20 Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.
22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság és életnek úta a tanító-feddések.
24 Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.
25 Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26 Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
27 Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;
32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.
34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.




Fejezet 7

1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,
5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.
11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.
21 És elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;
23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.




Fejezet 8

1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.
23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.
31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségemet lelve az emberek fiaiban.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!




Fejezet 9

1 Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.
14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!
18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!




Fejezet 10

1 Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az õ atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.
2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
5 Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.
6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.
7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
8 A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.
10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.
12 A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának való.
14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
15 A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.
16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.
17 A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
18 A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonosznak elméje kevés érõ.
21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.
23 Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.
24 A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
26 Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
29 Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.
30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
31 Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.




Fejezet 11

1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.
14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.
19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.
20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.
21 Kézadással erõsítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22 Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.
25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.
27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.
28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös!




Fejezet 12

1 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az.
2 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.
3 Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
4 A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítõ.
5 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
6 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
7 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
8 Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
9 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
10 Az igaz az õ barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
11 A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
12 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
13 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
14 Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
15 A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
16 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
17 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
18 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
19 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
20 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
21 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
22 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.
23 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kiáltja a bolondságot.
24 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.
25 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
26 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.
27 Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
28 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.




Fejezet 13

1 A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
2 A férfi az õ szájának gyümölcsébõl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
3 A ki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
5 A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.
6 Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.
7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
8 Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
10 Csak háborúság lesz a kevélységbõl: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti azt.
12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.
17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
19 A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
21 A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.
22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
23 Bõ étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
24 A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel.
25 Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.




Fejezet 14

1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig jó férfiú.
15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.
32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.




Fejezet 15

1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10 Gonosz dorgálás jõ arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma van.
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29 Messze van az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.




Fejezet 16

1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 A királynak vidám orczájában élet van, jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
18 A megromlás elõtt kevélység jár, és az eset elõtt felfuvalkodottság.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.




Fejezet 17

1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd, még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.
15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17 Minden idõben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21 A ki szül bolondot, szüli õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23 A kebelbõl kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.




Fejezet 18

1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.
3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.
5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.
7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.
8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.
9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.
12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.
13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.
17 Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.
18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.
19 A felingerelt atyafiú erõsb az erõs városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.
20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.
21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
24 Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.




Fejezet 19

1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.
2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.
3 Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.
4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.
5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6 Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.
7 A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.
8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.
9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11 Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.
13 Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.
14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.
18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felõle; de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.
19 A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.
20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást, hogy bölcs légy végre.
21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
23 Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
24 Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
25 Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
26 A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.
27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.
28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.




Fejezet 20

1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.
4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?
7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!
8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?
10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.
11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.
12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.
13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.
14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.
18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.
20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?
25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.
29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.
30 A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.




Fejezet 21

1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.
5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.
6 A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
8 Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
9 Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.
11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.
12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.
14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.
16 Az embr, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
17 Szûkölködõ ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.
19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.
20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
22 A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.
23 A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.
26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.
27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.
29 Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.
30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!




Fejezet 22

1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.
2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.
3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.
4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.
5 Tövisek és tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.
6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.
7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.
8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.
9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.
10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.
11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.
12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.
13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.
14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.
15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.
16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ marháját; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre jut.
17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.
18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!
19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.
20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?
21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.
22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;
23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.
24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;
25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.
26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.
27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?
28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.
29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.




Fejezet 23

1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.
2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
3 Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.
4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtõl szünjél meg.
5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!
6 Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;
7 Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
11 Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!
12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
13 Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.
14 Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.
15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
17 Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;
18 Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
19 Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
20 Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.
25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.
26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.
27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,
32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.




Fejezet 24

1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2 Mrt pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.
3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.
4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.
5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.
6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.
8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.
9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.
10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.
11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!
16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját te reád.
19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20 Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.
22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25 A kik pedig megfeddik a bûnöst, azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.
28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én vele, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.
30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.
31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.
32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
33 Egy kis álom, egy ki szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.




Fejezet 25

1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
4 Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
5 Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.
6 Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;
7 Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.
8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
11 Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
12 Mint az arany függõ és színarany ékesség: olyan a bölcs intõ a szófogadó fülnél.
13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.
14 Mint a felhõ és szél, melyekben nincs esõ: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
15 Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.
18 Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
19 Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
20 Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.
21 Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
22 Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.
23 Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
24 Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
25 Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földrõl való jó hírhallás.
26 Mint a megháborított forrás és megromlott kútfõ, olyan az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.
27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?
28 Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!




Fejezet 26

1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
12 Láttál-é oly embert, aki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl jobb reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 Mint az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 Olyan az, a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, olyan a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedõ száj romlást szerez.




Fejezet 27

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.
4 A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?
5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.
7 A jóllakott ember még a lépesmézet is magtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.
8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.
9 Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.
17 Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az õ barátjának orczáját.
18 Mint a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.
19 Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
20 Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.
21 Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az õ híre-neve szerint.
22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.
23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?
25 Mikor levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:
26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,
27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.




Fejezet 28

1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
2 Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
3 A szegény emberbõl támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.
4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
5 A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
7 A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
8 A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.
9 Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
11 Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.
12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
13 A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.
15 Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
16 Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.
18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
19 A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
20 A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
21 Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.
22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.
23 A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.
24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.
26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.




Fejezet 29

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.




Fejezet 30

1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
6 Ne tégy az õ beszédéhez, hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
7 Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.
8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.
9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
10 Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.
11 Van oly nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.
12 Van nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.
13 Van kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
14 Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.
15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
16 A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!
17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
18 E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:
19 A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
21 Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
23 A gyûlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.
24 E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
25 A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;
27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
29 Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.
30 Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;
31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
33 Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.




Fejezet 31

1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.
2 Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
3 Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.
4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.
5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
6 Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.
7 Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!
10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
11 Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
12 Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.
13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
14 Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.
15 Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.
16 Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.
17 Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.
18 Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.
19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.
21 Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
22 Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.
23 Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
24 Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.
25 Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.
26 Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
28 Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:
29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
31 Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!